2017. szeptember 14., csütörtök

TOP 3 - A legnagyobb hazai hangyafajok (Camponotus)


Mindhárom faj az erős és szívós Camponotus fajokhoz tartozik, és mindhárman egykirálynős, monogyne államot alapítanak. Ezeknél a fajoknál a dolgozók 3 kaszt alapján jelennek meg (minor, media és major). A királynők hatalmas méreteit a major dolgozók is megközelítik ugyan, de nem haladják meg. Látni fogjuk, hogy a TOP3 legnagyobb faj között néhány mm csupán a méretkülönbség, mely sokszor meg sem jelenik. Megeshet, hogy ugyanakkorának tűnnek még mérések alapján is, ugyanis 1-2mm eltérés belefér a mérésbe, hiszen ha kinyújtóznak, behúzzák, vagy előrenyújtják a fejüket, akkor máris milliméterekkel eltérő különbségek jelennek meg. További probléma a mérethatározásban, hogy a hangyákra általában jellemző, hogy óriási különbségek jelenhetnek meg két azonos, de különböző helyen élő faj között is. Ez akár országonként is változhat, de sokszor még Magyarország tájain is megjelennek azonos fajoknál jelentős méretkülönbségek. Az alábbi sorrendet több forrásból begyűjtött adatok, illetve saját mérések átlaga alapján állítottuk fel. 

Szoros a verseny közöttük, de íme tehát a három legnagyobb hazai hangyafaj: 

3. Camponotus vagus
Királynő: 16mm
Dolgozók: 6-15mm

Talán vele találkozhatunk leggyakrabban környezetünkben, hiszen az alföldtől a hegyeinkig mindenhol elterjedt.
Laikusok is gyakran találkoztak velük, ezért számtalan megnevezésük született az évek során: lóhangya, szürke lóhangya, faodvasító lóhangya, stb.. Ez utóbbi nevet onnan kapta, hogy fészkét kidőlt, vagy halott fába vájja bele erős csáprágóival. Testük fekete, melyet - főleg a potrohrészen - ezüstös szőrök borítanak. 



C. ligniperda - jól látszik a színátmenet a potroh elején
2. Camponotus herculeanus
Királynő: 16mm
Dolgozók: 7-15mm

A herculeanus szintén fába vájja fészkét, bár a vagusnál jóval ritkábban fordul elő hazánkban, inkább csak magasabb hegységekben jellemző. A királynője megélheti akár a 15 évet is! Akik találkoznak vele, néha tévesen vöröshangyának azonosítják, mivel a fekete fejű és potrohú dolgozók tora vörös színű. Azonban a klasszikus vöröshangyák a Formica-félék, akik egészen más életmóddal és tulajdonságokkal bírnak - ne keverjük össze őket! 
A ligniperdát a herculeanussal is könnyű összekeverni. A különbség a két királynő között az eltérő élőhelyen, és a csekély méretkülönbségen kívül a potroh mintájában rejlik: a herculeanus potroha fekete, míg a ligniperda potrohán a minta árnyalatosan megy át vörösből feketébe. 


1. Camponotus ligniperda
Királynő: 18mm
Dolgozók: 6-16mm

A ligniperda erdős, hegyvidékeken fészkel. Az érett bolyok fészkei gyakran fák tövében, sziklák és gyökerek között található, jól védett, nehezen elérhető helyen. 
Vörös tora miatt ezt a fajt is gyakran keverik össze a Formica-félékkel, és azonosítják vöröshangyának. 
A ligniperda majorjai érik el a legnagyobb méretet a három faj közül a maguk 16mm-ével. Ha csak a dolgozók méretei alapján végeznénk összehasonlítást a hazai fajok között, akkor is ez a faj számítana a legnagyobbnak itthon (trópusi fajoknál ez már nem ilyen egyértelmű).


Pár szóban tartásukról: 
Camponotus ligniperda fészek bejárata
A nagyméretű hangyafajok igazán látványosak ugyan, de szaporodásuk annál lassabb! Sokszor 2-2,5 hónapig is nevelik a legnagyobb major dolgozóikat. 
Kezdők gyakran botlanak bele természetben major dolgozóikba, és hiszik azt, hogy királynőt találtak. Azonban testfelépítésük teljesen más. Kisebb potrohhal, és nagyobb, erősebb fejjel rendelkeznek, mint királynőik. Méretre is rövidebbek. 
A major dolgozók csáprágói igen erősek, így vattából, fából, ytongból idővel ki tudják rágni magukat. Egyesek számára olykor ijesztőek is lehetnek a nagy méretű, erős harapású majorok, azonban nem kell félni tőlük, a bőrt nem képesek egy harapással átrágni. Támadáskor inkább csak belénk kapaszkodnak. Ezek a fajok is savaznak, ezért zárt térben (pl.: kémcső) fokozott stressz hatására (pl.: gyűjtéskor) képesek lehetnek elsavazni magukat. A hangyasav sem veszélyes emberre nézve, ameddig nyílt sebbe, szembe, szájba nem kerül. 
Ezek a Camponotus fajok hosszú telelést igényelnek. Szívósak, ellenállóak, így 3-8 fokon kell teleltetni őket, 4-5 hónapig. Általában nagyméretű bolyokat alapítanak akár többezer dolgozóval. Nagy területet járnak be, továbbá éjjel és nappal egyaránt aktívak. Mézzel és rovarokkal etetjük őket, fűteni nem szükséges, de olykor előnyös lehet. 
A három faj közül a vagus számít talán a legkényesebbnek, érzékeny lehet a hőmérsékletre és a bevitt tápanyagra. Az ő királynője is számít a legrövidebb életűnek, jó ha 3-5 évet megélnek. Ezekre a nagy fajokra egyaránt jellemző, hogy fogságban lustává válhatnak, ha megkapnak minden táplálékot, akkor csak ácsorognak egy helyben a fészekben, és védik a királynőt. 


Hangyász.

2017. szeptember 5., kedd

Eszközhasználó hangyákat vizsgálnak Szegeden! (Aphaenogaster subterranea)

Aphaenogaster subterranea (nyeles hangya) dolgozó
Kutatók a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) ökológiai tanszékén kutatják a hangyák eszközhasználatát,  alkalmazkodási és tanulási képességeit. 

A faj, amivel dolgoznak, az Aphaenogaster subterranea (nyeles hangya) mely hazánk ritkás erdeiben gyakran előfordul, és megfigyeléseik szerint a természetben is eszközhasználó faj. Az Aphaenogasterek apró talajdarabkákat, vagy növénydarabokat használnak arra, hogy felitassák vele a folyékony táplálékot, és azt így szállítsák be a fészkükbe. 

Lőrinczi Gábor és Módra Gábor azt vizsgálják, hogy ez a viselkedésük mennyire rugalmas, képesek-e más tulajdonságokkal bíró új, akár nem természetes anyagok tulajdonságait is felismerni, és képesek-e azokkal is dolgozni a hangyák..

Korábbi elképzelés szerint ez egy beidegződött viselkedésforma náluk, melyet minden egyed ösztönösen végez, a kutatások azonban az ellenkezőjét mutatták ki. A hangyák képesek tanulni, eszközhasználatuk nem véletlenszerű. Kimutatható, hogy tapasztalásaik során egyre hatékonyabban választják meg az adott tápanyaghoz szükséges eszközöket; a táplálék sűrűségétől, és a rendelkezésre álló eszközök tulajdonságaitól függően.

Teljes riport: 

A nyeles hangya dolgozói tehát egy idő után képesek megtanulni, melyik eszköz szívja fel a legjobban a táplálékot. Akár a mesterséges anyagokat is előszeretettel használják, ha úgy érzik, hogy az számukra a legmegfelelőbb. A hangyák döntésüknél figyelembe vették:
- az eszköz (tűlevél, a rög és a szivacs) súlyát,
- nedvszívó képességét,
- és hogy mennyire ragad bele a mézbe

Gábor saját time-lapse videóját itt láthatjátok erről:

Lőrinczi Gábor kérdésünkre elmondta nekünk, hogy van egyébként begye (szociális gyomra) az Aphaenogastereknek, csak nem olyan tágulékony, mint például a Formicinae alcsaládba tartozó fajoknak (Formica, Lasius, Camponotus fajok), ezért nem tudnak "belsőleg" nagy mennyiségben folyékony táplálékot visszaszállítani a fészekbe, és azt megosztani társaikkal. Többek között ezért is kényszerültek rá az eszközökkel történő "külső" táplálékszállításra.

A kutatók a további kísérleteik során arra kíváncsiak, milyen gyorsan és hogyan tanulnak a hangyák. Azt is szeretnék kideríteni, hogy mennyire elterjedt körükben az eszközhasználat és miként ment végbe ennek az evolúciója.

Végül itt egy saját videónk erről a fajról:



forrás: http://www.hirado.hu/2017/07/21/hangyak-eszkozhasznalatat-vizsgaljak-szegeden/
http://www.origo.hu/tudomany/20170103-a-kutatast-tovabbfejlesztik-okologiai-es-viselkedesbiologiai-iranyba-is.html
Hangyasz.