2017. november 15., szerda

Venator-történet (Harpegnathos venator)

A Harpegnathos venator kétség kívül egy pompás hangyafaj, aki mérete vagy külleme miatt sokunknak megtetszik! Kiválóan lát, ugrik és csíp - mi kell még egy tökéletes ragadozóhoz?

Nem szabad viszont elfelejteni, hogy továbbra sem ajánljuk ezt a fajt otthoni tartásra. Magyarországon jelenleg mindössze ketten boldogulnak velük, ám az egyik kolónia egy laborban van elhelyezve stabilan biztosított hőmérséklet és pára mellett. A másik, otthoni kolóniában jelenlegi információink szerint maximum bábig jutottak el velük.

Most elmesélném az én személyes történetemet velük..

Szeptemberben került hozzám két darab-kolónia Harpegnathos venatorbó. Azért darab, mert eredetileg 10-15 fősek voltak de sajnos a két kolónia 80-90%-a elpusztult még a 15 napos szállítás alatt. Végül az első kolóniából 1 venator, a második kolóniából 3 venator érkezett meg hozzám. Ez már a második próbálkozásom volt a Harpegnathos venator fajjal, ezért amikor megérkeztek - gondoltam itt az alkalom, ezúttal sikerülni fog felhozni őket!

Azonnal elhelyeztem tehát őket új helyükön. Első dolog amit tudni kell, hogy a venatorok magas párát igényelnek a fészekben. (Véleményem szerint azért, mert ormótlan rágóikkal nem képesek inni a vattán keresztül, és más fajokkal ellentétben ha szomjasak nem képesek kirágni a vattát a vizes részig. Így ha nincsen elég magas pára, valószínűleg szomjan halnak. - Erre többek között abból is következtetek, hogy láttam már korábban venatort úgy meghalni, hogy a csáprágója belegabalyodott a vattába.)

A venatort általában y-tong vagy gipsz farmokban tartják a magas pára miatt. A plexi fészket egyrészt a szárazsága másrészt az átlátszósága miatt sem ajánlják ennek a fajnak. Kifutónak még jó lehet, de fészeknek nem a legjobb. Én ezért egy plexi farm kifutójában helyezem el őket, letakarva, hogy ne stresszeljenek, és egy magas párát biztosító fészket készítettem nekik, amit aztán beraktam a plexibe.

A fészket Bády Ferenc hangyás kolléga ötlete alapján egy tic-taccos dobozból készítettem nekik. (Félig töltjük vattával, lyukat szúrunk rá, és a lyukon át fecskendővel nedvesíthetjük a vattát.) Előnye ennek a megoldásnak, hogy nagy helyet és magas párát biztosít nekik. A kémcsőben csak bénáznának ekkora hangyák, nem férnének el rendesen, nem tudnának közlekedni. A tic-tac-fészekben viszont nagy helyük van, mégis viszonylag kicsi a bejárat, így jól tartja a párát.

Biztos ami biztos a kifutóba is raktam egy vizes vattacsomót, hogy ha nem költöznének be innen is ihassanak. Raktam be nekik élő és feldarabolt csótányt egyaránt.

Újabb fontos tudnivaló erről a fajról, hogy csak rovartáplálékot eszik és csakis élőt! A venator nem dögevő, csak az általa elejtett rovarokat eszi meg, ezért is kényes faj. Mert ugyan ki győz 2-3 naponta mindig élő rovart adni a hangyáinak egész évben? - Hát hangyás körben is kevesen az biztos!

***

Mivel az 1 dolgozós kolóniának nem sok túlélési esélyt jósoltam, ígyhát egyik szakmabeli kolléga tanácsára néhány nap múlva betettem az 1 dolgozót a másik, 3 dolgozós kolóniába annak reményében, hogy befogadják.

Az elképzelés szerint lebokszolták volna egymás között a hierarchiát, és utána befogadták volna. Sajnos nem így lett. Még aznap kinyírták csórit. :(





A következő hetekben rutinszerűen történt minden. Rendszeresen adtam nekik a csótányokat, és vizeztem a külső vattapamacsot, hogy a csótik életbe maradjanak ameddig le nem vadásszák őket a hangyák. A tic-tac-fészek be volt burkolva celofánnal, hogy ne zavarja őket a fény.

Ez ugyanis a harmadik fontos tény a venatorokról, hogy nagyon jó a látásuk! Képesek akár méterekről kiszúrni és fejükkel követni az embert, ezért hogy ne stresszeljük őket mindenképpen le kell takarni a farmjukat!

Egy közülük rendszeresen kint volt és kerezsgélt a kifutóban. Néha levadásztak 1-1 csótit, de úgy láttam, hogy nemigazán esznek. Vadászás után úgy tűnt nem tudják vagy nem akarják feldarabolni őket, és nem is esznek belőle.
Hétről hétre sajnos elpusztult a háromból még kettő venator.

Ekkor már muszáj volt tenni valamit! Az jutott eszembe, hogy a rugosumok is vadászat után beviszik a prédát a fészekbe és együtt eszik meg. Szóval manipuláltam kicsit az eseményeket, feldaraboltam egy csótányt és a darabjait óvatosan betettem a fészekbe, mintha azt egy társa vitte volna be.

Úgy tűnt hogy ez bevált! Ez az én felfedezésem tehát ehhez a fajhoz, hogy a kifutóban nem eszik meg a feldarabolt prédát, de a fészekben igen! 

Rájöttem tehát hogy a fészekbe etessek.

***

Később egyszer cserélnem kellett a lakhelyüket mert elkoszolódott. Narancssárga dobozról fehérre cseréltem, és ezt is gondosan celofánba csavarva tartottam. Itt már feleslegessé vált a kifutó használata, mivel úgyis a fészekbe etettem, ezért csak a dobozkát tettem a fűtőlapra.

Másfél hónappal az érkezésük után (2017.10.28.) új reményre utaló jeleket találtam az immáron csak egyszemélyes bolyban. Négy petét vettem észre gondosan elrejtve a doboz teteje alatti kis résbe. Valószínűleg a csőrével ügyesen pakolta be ide őket a venator, bár nem tudom miért és hogyan tudta itt gondozni őket, főleg hogy a nedves vatta a másik oldalon volt. 

Ugyanezen a napon készítettem pár képet a hangyáról is. A képeken már borítékolva volt a kudarc is. Aki figyelmesen megnézi a következő képet az látja majd amit én akkor sajnos még nem vettem észre.





ATKÁK! Méghozzá a legszemetebb fajtájuk! 
Az atkák általában a tor és a potroh közötti részen jelennek meg először, még előtte pedig az eleség környékén. Ez a szemét fajtájuk azonban egyből a hangyák fejére telepszik! Általában a csáprágóra és onnan terjed át majd a szemekre. 
Szabadszemmel és a fényképező kijelzőjén nem látszódtak az atkák, amit itt láttok azok már erősen felnagyított képek. Így hát figyelmetlenségemben nem reagáltam rájuk időben. Talán nem is tudtam volna hogyan - utólag az egyetlen ötletem ami beugrik, hogy alkoholos vattával kellett volna áztatnom a fejét. Az alkohol azonban a hangyákra is veszélyes! Nem csak az atkákat képes elpusztítani. 
Sajnos ezidáig nincs biztos módszerünk az atkák kiirtására. Az atkaölő szerek megölik a hangyákat is. Az alkohol veszélyes a hangyákra is. 
Valószínűleg az okozta az elszaporodásukat, hogy meleg párás helyen több napig rovartáplálék volt hagyva. - Amire sajnos kénytelen voltam mert nem akartam túlstresszelni a venatort azzal hogy folyton takarítgatok. :( 
Talán jobb lett volna a helyzet ha továbbra is a kifutóban marad a venator nyitott dobozkával és jobban tud szellőzni - azonban nem gondolom hogy ez megakadályozta volna a megjelenésüket, inkább csak mérsékelte volna. 

Utolsó túlélőnknek tehát nem volt sok hátra. 3 nap mindössze. 2017.11.01.-jén már csak a megboldogult tetemét találtam meg. 

Összegezve úgy gondolom tehát hogy megelőzhetetlen probléma volt ez, ráadásul jelenlegi tudásunk szerint kezelhetetlen is. Magam is számos hibát követtem el tartásuk során ez tény, viszont azért írom ezt a cikket hogy okuljunk belőle. Tanulságos lehet mindazoknak a kezdőknek akik nem fogadják meg a tanácsunkat, hogy tapasztalat nélkül ne tartsanak látványos de kényes fajokat! És tanulságos lehet azoknak a profiknak akik már elég tehetséget éreznek magukban hogy tapasztalatainkra alapozva megpróbálják sikerre vinni ezt a fajt.


Utóbbiaknak állítottam össze az alábbi listát:

Harpegnathos venator tartási igényei időrendben:

  • alapszükségletek biztosítása:
    • magas fészekpára biztosítása
    • sötét, nyugodt farm, ami nem stresszeli őket
    • olyan élő rovartáplálék, amelyből hajlandóak enni
  • ? atkaprobléma megelőzése vagy orvoslása ? 
  • ? bábozódás probléma megelőzése orvoslása ? (biztosítani kell az egészséges utódok bábozódását és  kikelését)

Hangyász.

2017. november 4., szombat

Kémcsöves hangyatartás

Kémcső feltöltése:

Etetés kémcsőben

A kémcsőbe történő etetés trükkös dolog, de ha jól csináljuk, hangyáink szépen fognak fejlődni. Ahogy az ábrán is látható a mézet és a proteint egymástól külön kell elhelyezni, mert ha egymással érintkeznek, akkor könnyebben megromolnak.
hangyák keltetése kémcsőben
Ügyeljünk arra is, hogy hő hatására az addig kevésbé folyós méz is meg fog folyni, és eláraszthatja hangyáinkat, amitől óvakodjunk, ugyanis ilyenkor károsodhatnak a peték, akár az egész fiasítás rámehet egy ilyen balesetre. Mézből ezért éppen csak annyit kenjünk a cső oldalára amennyit szükséges. Csak amennyit megesznek; kis hangyáknál akár egy piciny cseppnél is kevesebbet!
A rovarokat darabokra vágva tegyük a kémcsőbe (hogy hozzáférjenek a lágy részekhez), és érdemes ezeknek is a levét felitatni előbb egy szalvétán, hogy megóvjuk a petéket az elázástól. A rovardarabokat 2-3 nap múlva vegyük ki, mert a pára hatására rothadásnak indulhatnak, és addigra már úgyis megszáradnak, így már amúgy sem ennék meg.
A kémcsőbe történő etetés praktikus ám kockázatos! Számos probléma adódhat ilyenkor. Ezeket előfordulásuk gyakoriságának sorrendjében gyűjtöttük össze nektek lentebb, röviden ismertetve őket.

Problémák kémcsőben tartásnál:

Penészedés
A penészedés a leggyakoribb koszolódás a vízzel töltött csövek esetében. Bár veszélyes lehet a kolóniára, nem kell tőle megijedni. Fokozatosan alakul ki a csőben, általában kívülről, a bolytól halad befelé a víz irányába, esetenként a méz kezd penészedni.
Méz esetében töröljük ki; vatta esetében ameddig a hangyák találnak tiszta részt a vattában, és hozzáférnek a vízhez, addig tudnak tiszta vizet inni belőle. Ha már teljesen beborította a penész a vatta felületét akkor kell csak napokon belül átköltöztetni a kolóniát egy tiszta csőbe.
A penészedés azért veszélyes, mert könnyedén átterjedhet a hangyákra. Ilyen esetekben előfordul, hogy a királynő, aki a legpárásabb (és legpenészesebb) részen van a csőben elpusztul, de a többi dolgozó életben marad. 

Elárasztott kémcső
A második, leggyakrabban előforduló végzetes probléma kémcsöves hangyatartásnál, hogy a hirtelen hőmérsékletváltozás hatására átszivárog a víz a vízzáró vattarétegen, és elárasztja a kolóniát. Ez megtörténhet akkor is ha kevés vattával zárjuk el a vizet, vagy az elzáró vattát túlságosan benyomjuk és átfolyik a víz. Ezért fontos hogy óvatosan bánjunk ezzel a vattával, ne nyomjuk be túlságosan még akkor sem ha azt látjuk nem folyik át a víz. Meleg hatására akkor is át fog párologni.
Nyáron nagy melegbe a hőtágulás miatt szállításkor is megtörténhet az átszivárgás. Ez akár félórán belül bekövetkezhet. Ilyenkor sajnos a hangyák zárt csőben vannak, nincs hová menekülniük. Általában a fiasítás elázik és odalesz. Fülpiszkálóval vagy vattadarabbal azonnal itassuk föl a vizet a csőben, majd amint lehet költöztessük át hangyáinkat egy friss csőbe. Megpróbálhatjuk a fiasítást is megmenteni ha még nem túl késő, talán marad belőle valami. 

Megelőzni sajnos nem tudjuk ezt a problémát, de ha rendszeresen ellenőrizzük a kémcsőben tartott bolyokat, akkor tudunk majd gyorsan reagálni rá. Körülbelül minden 30-50-edik kémcsőnél fordul elő a vatta átázása, szóval inkább azoknál a hangyásoknál gyakori eset, akik sok kolóniát nevelnek otthon.

Elfogy a víz
Főleg trópusi bolyoknál, melyeket fűtünk, de nyáron melegbe hazai fajokkal is előfordulhat, hogy pár hét, hónap után elpárolog a kémcsőből a víz. Ez nem probléma, sőt, azt mutatja, hogy kiválóan működik a párásítás a kémcsőben, és átadódott a teljes páramennyiség a hangyáknak. 

Ilyenkor se aggódjunk, egyszerűen költöztessük át a bolyt egy másik csőbe. Borítsuk át őket, majd a petéket, lárvákat óvatosan ecsettel pakoljuk át. Ez kevés kézügyességet igényel.

Koszos víz
Ha a víz nem párolog el, idővel bekoszolódik. Általában sárga színű lesz, de néha előfordul hogy narancssárgává vagy pirossá válik. Hangyás pályafutásom alatt egyszer még élénk-kék színű koszos vízzel is találkoztam. Igazán látványos árnyalat volt ez is! 
Hogy milyen színű lesz a víz az nyilván függ a víz összetételétől, illetve hogy milyen idegen anyagok kerülnek esetleg bele a csőbe, vattába vagy a vízbe. Ez sem jelent különösebb problémát, készítsünk egy másik csövet friss vízzel, és költöztessük át a bolyt. 


Atkásodás
atkák a kémcsőben (nagyításért kattints a képre)
Az atkásodás a fent leírtakhoz képest viszont már komoly probléma! Általában melegben jelenhetnek meg. Az atkásodás nyomait szintén megfigyelhetjük a korábbi kék kémcsöves képen. Jellegzetesen száraz, porszerű, pöttyös lesz tőle a cső. Alaposabban megfigyelve láthatjuk az apró, fehér, nagyjából pete méretű atkákat, melyek arról ismerhetőek fel, hogy szüntelenül mozognak, másznak a csőben. 
Legegyszerűbb megelőzésük ha a proteinforrást legfeljebb 2-3 nappal az etetés után mindig kivesszük, és kitakarítjuk a csövet alatta. Az így  tisztán tartott csőben nem fognak megjelenni. 
Ha már megjelentek az atkák, de még viszonylag kevés számban és nem telepedtek rá a hangyákra, akkor van remény, gyorsan költöztessük át a hangyákat, de ezúttal egyesével átrakva, ne borítva; és gondosan ügyeljünk rá, hogy ne kerüljenek atkák az új csőbe, mert újra elszaporodhatnak! Az atkás csövet zárjuk le, és alkohollal teljesen irtsuk ki őket belőle elmosás előtt! 
Erről a témáról hamarosan itt olvashattok bővebben...

Szellőzés 

Nem mindegy az sem, hogy hogyan tartjuk a kémcsöveinket. Egyrészt ugyebár köztudottan sötét, nyugodt helyre érdemes rakni őket, hogy tudjon a királynő keltetni. Ezt annyiban egészíteném ki tapasztalataink alapján, hogy a kémcsöveket ne zárt dobozba tartsuk. Így ugyanis a vattán keresztül nem tudnak olyan mértékben szellőzni a kémcsövek. Ez magas párát okoz a kémcsőben, és melegben a hús rothadását, és a cukor/méz olvadását és penészedését idézheti elő néhány nap alatt. Ez mind nagyon veszélyes a hangyákra, veszélyesebb mint ha esetleg kiszáradnának az ételeik. A rothadás és a penészedés átterjedhet az élő királynőre és pár nap alatt elpusztulhat. 

Az ideális kémcső tehát tiszta és jól szellőzik!
Megjegyezném még azt is hogy a műanyag kémcsövek kevesebbszer használhatók és gyorsabban kiszáradnak mint az üveg csövek. A kisebb kémcsövek pedig gyorsabban kiszáradnak, mint a több vizet raktározó nagyobb kémcsövek. 

Hangyász.